Sziasztok! Mai bejegyzésemben Imolya Patricia – Esetlapok -Kórháznovella első kötetéről lesz szó, melyet Könyvtörténettel (Tamással) közösen olvastunk még májusban. Ezt a könyvet Tamás választotta, és én egy kicsit megcsúsztam az olvasásával, mivel most fejeztem be június elején, de roppantul élveztem. Az Ő véleményét a bejegyzés végén olvashatjátok. Kórházi dolgozóként különösen közel áll hozzám ez a kötet, bár csak adminisztrátori területen végzem elengedhetetlen és megbecsült munkámat. Megannyi ember néz fel az egészségügyi dolgozókra, ugyanakkor mindennap megtapasztaljuk a negatív oldalát is. Sokan nincsenek tisztában azzal, mi is folyik a kórház falain belül, és emiatt negatívan állnak hozzánk, szidnak, türelmetlenek. Én mindkét oldalt megértem, de néha nehéz. Éppen ezért külön öröm volt számomra, hogy olvashattam ezt a kötetet.
Fülszöveg
„Rengeteget gyakoroltam az újraélesztést. Vizsgáztam is belőle, többször is. De a gyakorlás nem éles helyzet. És a műanyag bábu nem valódi beteg.”
Az Esetlapok novellái egy orvostanhallgató hideg fejjel írt, mégis lírai beszámolói arról az öt évről, amelyet önkéntes szekundánsként és segédápolóként töltött az egyetemi évei alatt. Mi történt élete első sürgősségi császármetszésén? Hogyan segített megmenteni egy drogos fiatalt, egy koronavírusos beteget? Miként állt tehetetlenül a halál előtt, hogyan lehet és egyáltalán fel lehet-e dolgozni mindezt fiatal orvostanoncként? Imolya Patricia elsőkötetes szerző. Korunk világjárványa, a Covid–19 ihlette, élvezetes stílusban megírt hangulatképei a hivatásáról talán közelebb visznek bennünket ahhoz, hogy megértsük, miért létezhet egyáltalán még bárki ezen a pályán.
A szerző (1995) az orvosi egyetemen folytatott tanulmányai alatt önkéntes volt az egyik mentőszolgálatnál, a koronavírus-járvány idején sürgősségi osztályokon dolgozott. A Covid-zónáról szóló posztját másnap számos hírportál átvette, és hatalmas érdeklődés övezte.
Véleményem
Már jó ideje a polcomon pihent ez a kötet, mivel korábban felfigyeltem rá és beszereztem. Nagyon örültem, hogy erre a könyvre esett a választás, mert úgymond közel áll hozzám, mivel egészségügyben dolgozom én is. Nem ápoló és nem is orvos vagyok, csak adminisztrátor, mégis több leírt esemény nagyon ismerős volt számomra. Jó pár történés, cselekmény hasonlított ahhoz, mint ami nap, mint nap megtörténik az SBO-n nálunk, mégis szórakoztatott a könyv. A borító letisztult, egyszerű és visszatükrözi mindazt, amiről szó lesz. Illik a kötethez.
Megannyi történetet, novellát olvashattam Imolya Patricia által. A csupán 208 oldalas kötet 20 írást tartalmaz. Ezek mind érzelmeket váltottak ki belőlem, volt amelyet megmosolyogtam, de akadt, ahol elszomorodtam. Mindegyik novella más okból tetszett, összességében mindegyik megérintett, maradandó nyomot hagytak bennem. Nagyon szívesen olvasnék még további műveket az írónőtől, mert azon kívül, hogy szórakoztatóak voltak, informatívak, tanulságosak és figyelemfelkeltőek is. Nagyon szépen bemutatja, hogyan csöppent bele a sürgősségi életébe, hogyan dolgozza fel a halált, mint szinte mindennapi jelenséget. Ez az, ami roppant nehéz, igen én is sokszor találkozom a halállal, és nehéz helyzetekkel, de adminisztrátorként egészen más, mint ahogy azt Patricia megélte és elmondta, leírta. Sokan megkérdezik, köztük én is, hogy hogy lehet ezt feldolgozni? Nehezen, de mindenki fel tudja dolgozni, csak más-más módon, néhol például kellő mennyiségű és mértékű humorral, néhol empátiával, elengedéssel vagy egyéb módszerrel. Az egész novelláskötetben érződik a rengeteg erő, amely az orvostanhallgatót jellemzi, nagyon átfogó képet kaptunk az egészségügyből, mentősök, orvostanhallgatók, önkéntesek világából. Ez számomra egy nagy pozitívum volt, mert ez is mutatja, hogy mennyire hiteles és emberséges a kötet. Több írásban előkerült a felkelés, ebédszünet kivételének nehézsége, valamilyen szinten ez ismerős számomra, ezt nagyon át tudtam érezni.
A mindennapi életben előforduló eseményeket foglalja magába a kötet és mindez azért jó, mert hiteles, hiszen egy orvostanhallgató által láthatunk bele az egészségügybe. Az egyetemi hallgató 5 évébe kalauzol el minket, melyet segédápolóként és önkéntes szekundásként töltött. Patricia, tárgyilagos, mégis informatív és hiteles írásokat olvashattam. Nagyon jó volt olvasni, még laikusként is élvezetes volt számomra. A kötetben szó esik a Covid-járványról is, hiszen Patricia ebbe is bepillantást engedett. Minden egyes novellában érzelmek sokaságáról olvashattam, mégis a tárgyilagosságra, a hidegfejűségre törekedett az írónő, ami kiválóan sikerült neki. Jól felépített kötetet tarthattam a kezemben, melyben ha ismeretlen kifejezéssel is találkoztam, annak jelentését a lábjegyzetben olvashattam. Bár nem sok ilyen eset fordult elő. Elmondhatom, hogy a május, június (eddigi) kedvenc olvasmányom lett. Érződik a könyvön, hogy első könyves szerző tollából származik, de nem mondom, hogy rossz lett, mert lehetett volna rosszabb is. Van még hova fejlődni, de nekem nagyon tetszett. Olvastam volna még további írásokat, vagy egy-egy novellát kicsit hosszabban, de ez pont így volt kerek és egész. Jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik szeretik a kórházi történeteket, akár szakmabeli vagy, akár nem kiváló olvasmány lehet számodra. Remélem, hogy a jövőben még olvashatunk további írásokat a Imolya Patriciától.
Ha felkeltettem érdeklődésed, akkor az alábbi linken tudsz jobban utánanézni a könyvnek.
moly.hu: https://moly.hu/konyvek/imolya-patricia-esetlapok
Könyvtörténet véleményét itt olvashatjátok: https://konyvtori.webnode.hu/konyvajanlo/szepirodalom/esetlapok/?fbclid=IwAR26lfZQJ5HWdIxtSvO2bjJLozvwF0a1LstvMCp6lQExe6V65NINpF5LDWs
SzemreValó 